Ajándék - magamnak

Kolléganőmtől kaptam ezt a különleges színes zoknifonalat. Különlegessége abban rejlik, hogy a festése Hundertwasser egyik festményét idézi, egy bécsi múzeum shopjában találta nekem. Eltalálta az ízlésemet Hundertwassert és a színeket illetően is. Nem szerettem volna belőle zoknit, vagy valami használati tárgyat, inkább sokáig szerettem volna nézni... Először díszpárna indult - nagyinégyzetes, de a fonal fogyását látva inkább egy téglalap lett belőle, ami pont jó lett a munkaasztalom tetejére. Még mindig meglep, mennyire sokat számít a blokkolás. Előtte a kis csálé téglalapom kicsit megijesztett, de nem csalódtam, jó lett az, csak ki kellett szépen blokkolni. És még a fonal is puhább lett az öblítéstől!

Színes ősz

Nagyon szeretem az idei őszt, sokat süt a nap, néha még melenget is. Ma a Gesztenyés-parkon át vezetett az utam (Mom-parknál van a Novotel mögött), és mi mást csináltam, mint gesztenyét szedtem. :) Jó nagy szatyorral tértem haza. Először azt gondoltam, koszorút készítek belőle, de aztán, ahogy kiborítottam a sok termést, kupacba rendeződtek. Csak egy kicsit kellett nekik segíteni. Két tálra való is lett belőlük, az egyik közepébe egy szép gyertyát helyeztem.

 A nyúl pedig érdeklődéssel és buzgó szimatolással követte az eseményeket a teraszon. :)

10 perc alatt kész is lett az őszi dekoráció. Nagyon kellett ez most nekem. Az utóbbi 2 hónapban ugyanis rengeteget horgoltam, alkottam, mondhatom, most már főállásban, azonban még egyiket sem mutathatom. Nemsokára... Ez viszont itthonra készült, nekünk, a saját örömünkre. És még a munkától sem vett el sok időt!

Áldott Húsvétot kívánunk!

Néhány képpel kívánunk Nektek Áldott Húsvétot!

Törhetetlen húsvéti tojások

Hetek óta motoszkált benne, látva a magyar népművészeti motívumok néhány modern feldolgozását, hogyan is készítsük el idén a húsvéti tojásokat. Persze, biztonság kedvéért vettem hagyományos tojásfestéket is, de szerettem volna valami maradandóbbat, és rendhagyóbbat is kitalálni.

Régen egyáltalán nem fogtak meg a népviseletek, valahogy nagyon távolinak éreztem magamtól a színes, virágos hímzésű darabokat. Apai nagymamám sok szép terítőt hímzett így, de nekem nem tetszettek. Aztán ahogyan nőttem, egyrészt beleszerettem a keresztszemes hímzésbe, és kezdtem felfedezni magamnak a népi motívumokat is, legalábbis a keresztszemeseket. A hagyományos beregi fekete-piros színek helyett inkább valamilyen más színnel hímeztem őket újra. Majd megláttam egy-egy népi motívumnak az újra-értelmezését ékszerként, ruha-díszként, vagy csak egyszerűen egy pólón, és így egyre jobban megtetszettek. A stilizált virágok már egészen másként mutatnak, ha csak 1-1 darab van belőlük, és nem egy egész abroszt terítenek be. Persze, ezzel együtt egyre többet olvastam a jelentésükről is, de erre most nem térnék ki. Már csak azért is, mert nem a jelentésük miatt tetszenek. Hanem mert szépek. Egyszerűek, finomak.

Az első ötletemet ma délután valósítottuk meg lánykámmal. Először is szedtem néhány nagyobb, formás kavicsot (ciki, vagy nem, de én egy kertes ház előtti parkoló-hely kavicsos feltöltéséből szemezgettem - valamint felhasználtam az itthoni gyermek-kincseket is), vettem néhány alap-színből akril festéket, és vékony ecsetet, kinyomtattam néhány húsvéti, vagy népművészeti motívumot, aztán hajrá.

Ebben a festésben az a jó, hogy a gyerekek is hamar kedvet kapnak hozzá.

Fél óra múlva már gyönyörködhettünk is a száradó kavicsokban. (Bevallom, miközben festegettünk, magam elé tettem az egyik népművészeti boltban vásárolt húsvéti tojásunkat, majd úgy döntöttem, inkább nem fotózom le együtt az enyémekkel. Mert hmmm... a technikám és tudásom még hagy némi kívánnivalót maga után. De azt is gondolom, hogy nem ez a lényeg. Kedves, vidám kis díszeket varázsolhatunk, nem csak húsvét alkalmával!

Csendélet

A csend nem jelenti, hogy nem alkotunk, csak nem nyílik alkalmam napfényben fotózni, pedig szerencsére abból mostanában akad bőven! Na meg hosszabb projekteken dolgozok...
Addig is egy kis csendélet az új terítőm társaságában.

Skandináv textil

Sokan szeretjük az ikea textil-osztályát. Bár nem tudok jól varrni, mégis mindig megnézem az újdonságokat, és néha vásárolok is, legalább egy párnára, vagy függönyre valót, vagy megkérem Dórit, hogy varrjon belőle táskát.
A héten Svédországba küldött a munkahelyem, és ma ebédszünetben kiszaladtam a közeli bevásárlóközpontba ajándék után kutatni. Találtam is, de rátaláltam egy üzletláncra, ahol a szokásos gyerek és női ruhák mellett árulnak mindenféle konyhai dolgot, parfümöket és textileket is. Lehetnénk az ikeában is, de mégis mások. A családi kassza örömére megálltam, hogy ne vásároljak... :) Nem is szeretném az otthoni árak 3x-át kifizetni 1 méter textilért. De nézelődni, hmmm....

Emlékeztek Barbapapára és a többiekre?

 Az volt az én szerencsém, hogy az utolsó kettőből nem volt éppen az általam látogatott boltban... Marimekko pipacsait nagyon szeretem. Ennek személyes okai is vannak, de azt hiszem, egyébként is nagyon tetszene.

És ti, melyiket vennétek meg szívesen? Itt böngészhettek még, ha van kedvetek. :)

Emlékek

Egy barátnőmnél láttam hasonló megoldást az első gyerekcipők dekorációkánt való használatára. Nagyon megtetszett, és ráadásul én is szívesen nézegetem azokat a bizonyos első cipellőket. Egy hobbiboltban vettem egy teás-dobozt, aminek üveg a teteje, és sötét fapáccal bekentem az egész dobozt. Száradás után már mehettek is bele a padlásról lehozott kis cipők. Még nincs végleges helye, de majd az előszoba falát fogja dekorálni.

Az ötlet továbbfejlesztéséből született egy másik emlék-doboz. A születés utáni karszalagoknak, első kiesett fogaknak és egyéb ereklyéknek. 

Terítős csendélet

Így néz ki a terítő egy kis szobahangulatban Évi kérésére :)

Nagyiterítő

Már régóta érett bennem, hogy egy nagyimintás terítőt, vagy takarót, vagy mindkettőt készítsek. Most egy négyzet alakú terítőre futotta. Karácsonykor ugyanis felszabadítottam a nappali dohányzóasztalát a rápakolt ceruza-, festék- és papírhalmoktól, és elhatároztam, hogy mostantól a dohányzóasztal a nappali közepén igazi lakberendezési elemként fog funkcionálni. Ahhoz azonban elég csupasz, és kicsit megviselt is. A nappalink textíliái most piros és fehér színekben játszanak, de már túlzásnak éreztem volna még egy piros-fehér kiegészítőt, így inkább a többi bútor és a fal zöldes árnyalata lett a nyerő. Íme. Látványos, feldobja a szobát, mégsem uralkodik, nem hivalkodik. Szeretem.

Fonal: barka/gilice

Az egyik karácsonyi ajándék...

kézzel készült. Már idejében nekiálltam ennek a hímzésnek, részleteket mutattam is belőle, aztán egyéb munkák vették el az időmet, így csak az utolsó pillanatban sikerült kereteznem is.

Nagyrészt Nina festett fonalai és csipkéje díszítik a képeket.

Boldog Karácsonyt!

Minden kedves erre járónak kívánunk nagyon boldog békés Karácsonyt!

Az idei csomagokat az eldobható papírszalagok helyett horgolt szalagok díszítik a környezettudatosság jegyében. A szalagok egyszerű láncsorból állnak.

Idegen tollak 2. - kis apróságok

Az ovis kreatív délutánon a nagy kellékes asztalon kutatva kis nyírfakéreg négyzeteket találtunk. Nosza, legyen belőle valamilyen fára akasztható dísz.

Benedek talált egy görbe lapot is, és kitalálta, hogy legyen szánkó, amin jön a Mikulás.

Idegen tollak

A fiam dadusa eredendően virágkötő, és minden karácsony előtt a csoport gyermekei és felnőttjei közös készülődésbe fognak. Ildikó néni hozza a rengeteg alapanyagot és eszközt, na és a saját tudását. Az óvó nénik mindig készülnek 2-3 olyan dologgal is, amit a gyerekek minimális segítséggel el tudnak készíteni. Aztán megérkezünk mi, lelkes anyukák, és rávetjük magunkat a szépséges dolgokra. Élvezettel hajtogatunk a gyerekekkel, angyalkákat csinálunk a fára dísznek, de már vágyakozva nézünk a nagy asztalra, ahol a koszorúnak, asztali dísznek valók lapulnak. Persze, a gyerekeket is könnyű odacsábítani. Szinte kivétel nélkül minden gyereknek vannak ötletei, mit tegyünk a koszorúra, vagy milyen díszt készítsünk. Nekünk csak arra kell figyelni, hogy ne nyúljanak bele a forró ragasztópisztolyba. Ildikó néni pedig segít, ha elbizonytalanodunk, mi illik mihez, vagy hogyan rögzítsünk egy szalagot.

Benedek és Villő is részt vett ezen az alkalmon. 2 kis koszorú és egy asztali dísz készült velük. Az asztali dísz Benedek műve. Csak az elrendezésben segítettem. Na és néhány dologról, ami színben már nem illett bele ebbe a kavalkádba, lebeszéltem. De így is jellemzi Benét, hogy szeret minél díszesebb és színesebb dolgokat alkotni.

Villőnek az apró, hógolyószerű kis bogyók tetszettek. Én csak az angyalkákat tettem mellé.

Ez a dísz pedig csak úgy, ráadásként készült.

Karácsonyi szívek

A csillagokon felbuzdulva a felhasznált fonalakból készültek szívecskék is, szintén Annás leírása alapján. Ezek is mennek a karácsonyfára vagy az ajándékokra.

Fonal: Barka-Felhő, 5-ös tűvel készültek.

Csillagdíszek

A csillagmánia folytatódik…

Fonal: Barka-Felhő, 5-ös tűvel.

Az összes csillag egy halomba.

Csillaghullás

Emlékeztek, amikor horgolt szív mániában szenvedtünk? Most nálam  csillagmánia van kialakulóban. A Barka horgolósuliban Annás által bemutatott minták alapján megkezdtem a sorozatgyártást. Bár ott hópelyhekről esik szó, de az enyémek csillagok lettek. A leírásokat szabadon értelmeztem, így vannak 5,6 és 9 ágú csillagaim. Az otthoni készlet minden fonalfajtája csillaggá változik lassan…

Az első kép fonala: Barka-Szerpentin, 6-os tűvel horgoltam.

Második versenyző: Barka-Mosó masa, 5-ös tűvel böködve. Nekem ebből a fonalból tetszenek legjobban a csillagok, nagyon szép a horgolmány felülete.

Lesz még folytatás…

A Barka decemberi galériájában is a csillagokkal indultam.

Karácsonyi apróságok

Az adventi koszorúk készítésekor persze a gyerekek is asszisztáltak, és a sok finom illatos fűszer, szárított narancs- és termésszeletek megihlették őket. Csak úgy egymásra pakolva alkottak kis díszeket, amiket akár ajándékkísérőnek, akár fenyődísznek is használhatunk. Egyelőre ott illatoznak egy nagy tálon az asztalunkon.

Nektek is nagyon jó készülődést!

Advent

Az előbbi bejegyzésben bemutatott pompomok persze már célzattal készültek, nem csak a próba kedvéért. Rendhagyó adventi koszorú készült a segítségükkel.

Mint vidám hópelyhek, ülnek a koszorún a fehér pompomok.

Készült egy hagyományos lila-rózsaszín gyertyás változat is a nagymamámnak, azonban egy kis formabontás ezen is van a lila-rózsaszín pompomokkal.

Megjegyzem, roppant nehéz sötét estén koszorúkat fényképezni.  Persze, azt hiszem, egész télen problémás lesz majd a jó fotó elkapása.