Bemutatkozó

Sziasztok!

Kedora bejelentése után rajtam a sor, hogy bemutatkozzak, hiszen eddig csak a háttérben munkálkodtam egy kicsit. Pár hónapja beszéltük meg Dórával, hogy egyesítjük erőinket és hobbijainkat, és így közös oldalon mutatjuk be műveinket, terveinket. Sok közös dolog van bennünk, kezdve jelenlegi helyzetünket, ugyanis én is munka és gyerekek mellett próbálok még egy kis időt a hobbimnak is szentelni. Kevés hát az idő, és azt igyekszem jól kihasználni. A horgolás, hímzés olyan tevékenységek, amikbe azért bele lehet kezdeni pár öltés erejéig is, és sokszor már az is elég, hogy az ember lelke megnyugodjon.

Kedorához hasonlóan én is sokféle kézműves dolgot próbáltam már. Elsősorban karácsonyi és születésnapi ajándékok, és kevés otthoni dekoráció került ki korábban a kezem közül. Festettem üveget, díszítettem dobozokat szalvétatechnikával, és néha keresztszemeztem is. Még tini koromban kötöttem néhány pulóvert, sálat, amiket aztán addig hordtam, amíg teljesen ki nem bolyhosodtak. De igazán egyiket sem éreztem úgy, hogy ezek komoly alkotások lennének, vagy bármiben is kiemelkedő tehetségem lenne. Egyszerűen csak jól éreztem magam, miközben készítettem valamit. Nagymamám nagyon sokat varrt, gyerekkorunk szinte minden ruhadarabja az ő keze alól került ki, sőt, még az esküvői ruhámat is ő készítette. Talán ő is hatással volt rám, amikor már érett, felnőtt fejjel sokkal komolyabban és céltudatosabban fordultam a kézimunkázás felé.

Az egész több mint 2 éve fordult komolyra, amikor nekiláttam néhány keresztszemes hímzésnek. Egy barátnőmnél láttam keresztszemes magazinokat, és ekkor szembesültem vele, hogy nem csak mesefigurákat és virágokat lehet hímezni, de gyönyörű népi minták, és új tervezésű minták is vannak. Nekiláttam hát, és öltöttem és öltöttem. Nem tagadom, az egész dolog nem csak azért okozott nagy örömet, mert tetszettek a kész "művek", de azért is, mert a hímzés folyamata és a tény, hogy valami maradandó produktum kikerült a kezeim alól nagyon sokat segített, hogy 4 év otthonlétben is találjak valami felemelőt. Lássuk be, a napi szélmalomharcból jól esett néha kitekinteni. Vagy csak úgy elmélyülni a szemek számlálásában, az újabb projektek kiválasztásában.

Aztán egy éve gondoltam egyet, és megkértem nagymamámat, hogy tanítson meg horgolni. Hiszen ő azt is tud, igaz, csak néhány kiegészítő gallért, mandzsettát szokott készíteni, de minden öltésfajtát ismer. És kiderült, hogy a horgolás nem is ördöngösség. Megtörtént hát a tűcsere, és jött a sapkák, sálak, kendők, mobiltokok, apró virágok korszaka. A horgolás ugyanazt az örömöt adta nekem, mint a hímzés, és az eredmény sokkal gyorsabb is lett. Nagyon hamar sikerült kiigazodnom a leírások között, és könnyen beletanultam. Most már könnyedén kitalálok egy sapkaformát, és összeáll a kezem között, vagy variálni tudok több leírás alapján. Persze, ebben is van még hova fejlődni. A free-form technikát pl. nem nagyon ismerem, illetve nem merek nekivágni. Én úgy érzem, ehhez nincs elég művészi fantáziám, intuícióm. Viszont amikor a család elindul reggel, és mindenkin az általam horgolt és kötött sapka-sál kollekció virít, vagy amikor megdicsérik az egyik vállkendőmet, nos, az nagyon jó érzés.

Nem tartom magam alkotónak, nem érzem, hogy különleges tehetségem lenne bármiben is, egyszerűen csak élvezem, amit meg tudok csinálni, és lassan-lassan bővülnek a határaim is. És szeretnék mindenkit buzdítani, hogy bátran próbálja ki, ha valamilyen technika tetszik neki. Biztosan tudunk egymásnak segíteni. Mert ebben a kézimunkázós világban ez is nagyon jó, hogy nem vagyunk egyedül.