Egy majdnem 70×100-as kép lett belőle. Hogy az óra működőképes lehessen egy 3mm vastag kartonlapra applikáltam fel a kivasalt vásznat, majd az óraszerkezet helyén kifúrtam a kartont. A szálak széthúzásával az óraszerkezetet át tudtam dugni az apró lukon, majd visszatettem a mutatókat. (Egy egyszerű, párszáz forintos órát szedtem szét a cél érdekében.) Egyelőre a nappaliban várja, hogy helyére kerüljön a szeptemberben átrendezésre kerülő gyerekszobában. Legalább addig is gyönyörködhetek benne.
Ez pedig az én kedvenc részletem, a legjobban ez adja vissza a vászon színét is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése