Pihe-puha álom

Márciusban, Stockholmban járva szereztem be egy fonalcsemegét. Azóta kerestem a megfelelő mintát, amit végül egy kötős könyvben leltem meg. A minta végtelenül egyszerű, ez adja a könnyedségét is  projektnek. Vékony fonal, vastag tűvel kötve, és közben fogyasztott, lustakötésű sorok, vékonyabb tűvel. Az eredmény egy vidám, szellős sál. A fonal különlegessége, hogy a színátmenetek nem szabályosak, újra és újra más kombinációk jelennek meg, teljes harmóniában. A szűkített sorokat Barka Estimesével kötöm.

Vajon mi legyen a neve?

Van ötletetek, milyen frappáns nevet lehet adni ennek a mini-táska fazonnak? A legjobb elnevezést megtartjuk, és használjuk, a keresztségért pedig ajándékba adjuk az egyik mini-táskát.

Ugye ti sem unjátok?

Még mindig :)

Még egy...

Újabb...

Mini táska

A kistáskák varrása kezd mániámmá válni.

Tavaszi poncsó

Az átmeneti időkre készült ez a poncsó a lányomnak. Idén nem azonnal érkezett a nyár a tél után, így van létjogosultsága egy ilyen darabnak is a ruhatárban. A lányka persze nem ezt hordja minden nap, de már megszoktam... :)

 Fonal: Aldi (gyapjú-akril zoknifonal) 3-as tűvel horgolva, minta: innen

virág saját ötlet - barka libikóka

Legközelebb vastagabb fonallal, és sokkal erőteljesebb színekkel fogok ilyet készíteni, még az is lehet, hogy egyet magamnak is. Végülis miért ne? De addig is sok hosszú projekt van hátra...

Titánia jelmeze

Az iskolában, ahol dolgozom Szentivánéji álom előadásra készül a felső tagozat. A rendező megkért némi ruhaátalakításra. Titánia, a tündérkirálynő jelmezét kellett felturbóznom.
Ilyen volt:


És ilyen lett:


A ruha szoknyarészét átlósan levágtam és helyére varrtam behúzva a világoszöld bélésanyagot. A levágott szoknyarészt bevágtam 2 cm széles csíkokra egy pántot meghagyva. Aláfogtam egy színes zacskót szintén beszabdalva és a szoknyarész másik oldalára varrtam szintén ferdén. A bő szoknyarészt néhány helyen felvarrtam, hogy buggyosabb legyen és színes zacskókból készítettem rá virágokat. Ezután felvarrtam a zöld boát és a sok kis virágot a felsőrész két oldalára.

Törhetetlen húsvéti tojások 2.

Húsvéti utószóként csatlakozom Tünde korábbi bejegyzéséhez, más technikával készült tojásokkal. Azt már észrevehettétek, hogy mostanában "vasalósgyöngykórban" szenvedünk családi szinten. Így a húsvéti tojás téma is felkívánkozott a tüskés lapocskákra. Elővettem a régi keresztszemes mintáimat is ötletadónak.



A zöldet Bálint fiam, a pirosat én készítettem.

Áldott Húsvétot kívánunk!

Néhány képpel kívánunk Nektek Áldott Húsvétot!

Húsvéti póló?

Az egyik ötletem a népi motívumok újraértelmezése kapcsán a a pólófestés volt. Vettem egy fehér pólót, kerestem egy-két nekem tetsző virágmotívumot, és nekiláttam. Először persze ceruzával, majd festékkel. Lila festék helyett a piros jobban mutatna, de sajnos az nem volt a boltban sem. :( Én pedig hétfőn már ebben szeretném fogadni kis családom locsolóit. :)

Aztán eszembe jutott, hogy lánykámnak van egy foltos, egyszínű rózsaszín pólója. Mi lenne, ha felújítanám? Újabb rajzolás, festés, és íme: 

Törhetetlen húsvéti tojások

Hetek óta motoszkált benne, látva a magyar népművészeti motívumok néhány modern feldolgozását, hogyan is készítsük el idén a húsvéti tojásokat. Persze, biztonság kedvéért vettem hagyományos tojásfestéket is, de szerettem volna valami maradandóbbat, és rendhagyóbbat is kitalálni.

Régen egyáltalán nem fogtak meg a népviseletek, valahogy nagyon távolinak éreztem magamtól a színes, virágos hímzésű darabokat. Apai nagymamám sok szép terítőt hímzett így, de nekem nem tetszettek. Aztán ahogyan nőttem, egyrészt beleszerettem a keresztszemes hímzésbe, és kezdtem felfedezni magamnak a népi motívumokat is, legalábbis a keresztszemeseket. A hagyományos beregi fekete-piros színek helyett inkább valamilyen más színnel hímeztem őket újra. Majd megláttam egy-egy népi motívumnak az újra-értelmezését ékszerként, ruha-díszként, vagy csak egyszerűen egy pólón, és így egyre jobban megtetszettek. A stilizált virágok már egészen másként mutatnak, ha csak 1-1 darab van belőlük, és nem egy egész abroszt terítenek be. Persze, ezzel együtt egyre többet olvastam a jelentésükről is, de erre most nem térnék ki. Már csak azért is, mert nem a jelentésük miatt tetszenek. Hanem mert szépek. Egyszerűek, finomak.

Az első ötletemet ma délután valósítottuk meg lánykámmal. Először is szedtem néhány nagyobb, formás kavicsot (ciki, vagy nem, de én egy kertes ház előtti parkoló-hely kavicsos feltöltéséből szemezgettem - valamint felhasználtam az itthoni gyermek-kincseket is), vettem néhány alap-színből akril festéket, és vékony ecsetet, kinyomtattam néhány húsvéti, vagy népművészeti motívumot, aztán hajrá.

Ebben a festésben az a jó, hogy a gyerekek is hamar kedvet kapnak hozzá.

Fél óra múlva már gyönyörködhettünk is a száradó kavicsokban. (Bevallom, miközben festegettünk, magam elé tettem az egyik népművészeti boltban vásárolt húsvéti tojásunkat, majd úgy döntöttem, inkább nem fotózom le együtt az enyémekkel. Mert hmmm... a technikám és tudásom még hagy némi kívánnivalót maga után. De azt is gondolom, hogy nem ez a lényeg. Kedves, vidám kis díszeket varázsolhatunk, nem csak húsvét alkalmával!

Csőnadrág második élete

Tegnap rászántam magam, hogy a szekrényben felhalmozódott lyukas nadrágokat befoltozzam, ami menthetetlen azt levágjam. A farmerok, kordnadrágok térdén a lyukat előszőr néhány öltéssel összevarrom, aztán rávasalok egy foltot (vagy eleve erre a célra készült rávasalható verziót vagy egy darab farmerra kétoldalú ragasztófátylat vasalok). Ez sajnos nem marad a nadrágon csak az első strapáig vagy mosásig, úgyhogy mindenképp rá is kell varrni. A kézzel, pelenkaöltéssel rávarrt folt nagyon dekoratív, de két felvétel után elszakad a cérna, hímzőfonal, és lehet újra foltozni. Szóval be kell valahogy szuszakolni a varrógép alá a nadrág térdrészét. A varrógép toldalékát le kell venni. Először a deréknyílásnál húzom rá a nadrágot és a folt fölső körívét sűrű cikcakk öltéssel körbevarrom. Utána az alsó lábnyílásnál húzom a gép alá, ami már jóval nehézkesebb, különösen, ha a trendi csőnadrágról van szó. Az alsó körívet is átvarrom.

Egy 122-es szuperszűk farmerral meg is gyűlt a bajom. Foltozás szempontjából amúgy is "nagyon praktikus" a 6-8 éves korosztálynak ez a fazon, mert már divatozni akarnak, de azért még intenzíven kúsznak-másznak a homokozóban. Egy trapézfarmer kényelmesen felcsúszik az ilyen jellegű igénybevétel esetén, míg a csőnaci reped!!! És akkor jön hozzám a foltozóműhelybe. A szokásos módon megfoltozni képtelenség, vagy levágom rövidnadrágnak vagy varrok egy ugyanolyan nadrágrészt, mint amit le kellett vágni és azt hozzávarrom az eredeti gatyához. Ez a megoldás túl bonyolult és ha az összevarrásnál mégsem passzol a két rész akkor nyilván felrobbanok. Tettem-vettem a csőnacit, mígnem kipattant a megoldás. Néhány lyukas legginst is le kellett vágnom és az egyik nagyobb méretű (140-es) levágott legginsdarabot hozzápróbáltam a levágandó farmerhez és passzolt. Levágtam a farmert felvarrtam az alját és alá varrtam a leggins levágott szárát. A leggins rugalmas anyaga miatt jól illeszthető egy kissé szűkebb, bővebb nadrágszárhoz is. Szerintem jó lett.